Fiatal koromban is szerettem kézimunkával foglalkozni. Édesanyámtól tanultam meg a varrás, kötés és horgolás alapjait (akkor még az iskolában is tanították a varrást, hímzést, horgolást, kötést). Később gyermekeimnek különböző vastagságú és minőségű fonalakból kötöttem és horgoltam ruhát, pulóvert. Vékony horgolócérnából készítettem lakástextileket, ruhadíszeket. Nyugdíjas pedagógusként kezdtem komolyabban foglalkozni a különböző csipkefajtákkal.

  1999-ben alakult meg Zalaegerszegen a „ Csipkestúdió” Takács Zsuzsanna népi iparművész vezetésével. Egy álmom vált valóra. Megtanulhattam a vert csipke készítését. Többségében szélcsipkéket készítettünk. Első zsűrizett csipkémet 2002-ben készítettem lenszálból (zsűriszáma: SZA-2002/942). A későbbiekben fontos alapanyag lett számomra a len, nagyon szeretek belőle csipkét készíteni. Természetesen az első csipkémet textilre varrtam, az unokámnak készített népi jellegű ruhára dolgoztam rá.

  A következő években a Fülöpné Sipos Ildikó népi iparművész vezette szakkörben nagyon sok csipkefajtával megismerkedtem. Szerettem a kihívásokat, így számomra ez a terület élvezetes elfoglaltságot jelentett. Meghatározta a jövőmet. A közel 20 éves „csipkés” működésem alatt bele-bele kóstoltam a csipkekészítés több területébe is.

  A megtanult csipkék közül a hajócsipke lett a kedvencem. Főleg saját tervezésű ékszereket , zsebkendőre feldolgozott szélcsipkét, ruhakiegészítőket készítettem.

  A csipkekészítés mellett belekóstoltam a lószőrmunkába is, az alapokat Országné Dékány Katalin népi iparművész és Kiss E. Hajnalka népi iparművész ismertette meg velem. Lószőrből főleg ékszereket készítek amatőr szinten.

  2002-től folyamatosan zsűriztetem munkáimat, pályázatokon, kiállításokon veszek részt.

  2012-ben megkaptam a Népi Iparművész címet.

  Tagja vagyok a Magyar Csipkekészítők Egyesületének és a Zalai Népművészeti egyesületnek.