Gyermekkorát egy nyírségi tanyán töltötte, ahol
nagyapja ezermester tudományát szívesen figyelte,
így természetessé vált számára már kisgyermekként a
szerszámok használata. Iskolái elvégzése után került
Zalába. 1976-tól foglalkozik a fa és a bőr
megmunkálásával. Ez sokáig csak hobbiként volt jelen
életében, hiszen hivatása nem tette lehetővé, hogy
rendszeresen foglalkozhasson e mesterségekkel.
1989-től vált szorosabbá kapcsolata a népművészeti
alkotómunkával, miután belépett a Zala Megyei
Népművészeti Egyesületbe. Ekkortól zsűrizteti is
munkáit. 1993-1995 között elvégezte a népi játszóház
vezetői, bőrműves és fás szakoktatói képzéseket.
1996-ban megkapta a népi iparművész címet. 2000-től
az egyesület alelnöke.
Igen
sokoldalú alkotó. Ha csak a fából készült munkáit
nézzük, a díszesen faragott használati eszközöktől,
a robusztus rönk bútorig, a szalukapával vájt
edényekig terjedő a kínálat, s ehhez jön még a csont
és szaru megmunkálása, melyben szintén kiváló
teljesítményt nyújt. Mindezekhez párosul egy másik
alapanyag, a bőr feldolgozása. Bőrből készült
tárgyai is rendkívül precízen elkészített és
ízlésesen megoldott darabok. Nem csak a bőrből
készült tárgyak készítését érti, hanem a bőr
kikészítésének is kiváló mestere. Érthető, hogy
sokoldalúsága és az áldozatos közösségi munka,
melyet több évtizede végez a Zala Megyei
Népművészeti Egyesületben, érdemessé tette a
legnagyobb szakmai elismerésre, 2008-ban megkapta a
Király Zsiga díjat. Részt vett több közösségi munka
elkészítésében, így a honfoglalás kori jurta, a
gébárti kovácsműhely, és több köztéri munka
tervezésében, kivitelezésében. Fontosnak tartja az
utánpótlás nevelését, a Gébárti Kézművesek Házában
2006-tól gyermek és felnőtt fafaragó és bőrös
szakkört is vezet. Rendszeresen láthatók munkái
kiállításokon. Részt vett az egyesület
termékfejlesztési kurzusán, ahol különlegesen szép
munkák kerültek ki keze alól.
