Fábriné Solymosi Hedvig  fazekas Népi iparművész

  Szakmai önéletrajz

Zalaegerszegen született és itt is végezte iskoláit. Rövid kitérő után családjával Nován telepedett le, ahol végre kiélhette régi gyűjtőszenvedélyét, s pár év alatt több mint száz régi cserépedény őrzője lett. Gyermekei mellett, otthon végezhető munkát kellett keresnie. Ezért régi vágya teljesült, amikor lehetősége nyílt a gébárti Kézművesek Házában fazekasságot tanulni. 1998-ban szerezte meg Csuti Tibor kezei alatt az OKJ-s szakmai bizonyítványt. Aztán saját műhelyében jött rá arra, hogy az iskolában tanultak csak alapul szolgálhatnak, fontos a folyamatos további önképzés. Járta az ország múzeumait, kiállításait, népművészeti vásárait, és ellátogatott fazekas mesterekhez is. Rengeteget tanult azoktól a szakmabeliektől, ahol még apáról fiúra szállt a mesterségbeli tudás, tapasztalat és persze a szakma hagyományainak tisztelete. Tárgyainak készítése során szívesen alkalmazza a régi edényformákat, melyeknek ma is megtaláltja funkcióját. Készít a tájegységnek megfelelő őrségi, göcseji edényeket, melyek kevésbé díszítettek, igazi szépségüket formájuk arányaiban lelhetjük meg. De szívesen alkalmazza a más tájakra jellemző, például Csákvár, Óbánya, Tiszafüred forma- és motívumkincsét is, hagyományos színű mázakkal, persze már ólommentes kivitelben. Saját műhely-galériájában tekinthetik meg az érdeklődők az eladásra szánt termékeit és változatos cserépedény és „nagymamáink bögréi” gyűjteményét. Igény szerint munkabemutatót, foglalkozást is tart. 2003-ban kezdte zsűriztetni munkáit, melynek eredményeként 2006-ban megkapta a Népi Iparművész címet. Azóta számos kiállításon szerepeltek darabjai.