A
Vas megyei Gencsapátiban beleszületett a
tojásfestés, a tojáskarcolás hagyományaiba. A
tojáskarcolást Édesanyjától tanulta. Az egyik húga
Kőszegen, a másik Szombathelyen, Erzsike pedig 1976
óta Zalaapátiban, majd 1983 óta Balatongyörökön
készíti a hagyományos „kapart” tojásokat. Sok mintát
tanult Édesanyjától, de gyűjtött a Kőszegi
Múzeumban, és néhány még élő idős asszonytól is. A
hagyományos politúros technikával dolgozik. 1984-ben
ismerkedett meg dr. Petánovics Katalin
néprajzkutatóval, akinek bíztatására és segítségével
vett részt az első csoportos kiállításon,
Keszthelyen. Ő volt az, aki szakmailag kiállt a
kaparásos technika mellett, miután annak idején a
zsűrizések során nem ismerték el, mint díszítési
módot. Néhány évnek el kellett telnie, hogy a
szakmai köztudatba bekerüljön elfogadott díszítési
eljárásként. Az 1990-től folyamatos zsűriztetés
eredményeként 1997 áprilisában kapta meg a Népi
iparművész címet. Az évek során sok önálló és
csoportos kiállítás részese lehetett nem csak
hazánkban, hanem külföldön is. Rendszeresen részt
vett az országos népművészeti kiállításokon is, ahol
2005-ben ezüst oklevéllel ismerték el munkáját. Ma
már nem csak húsvétkor, hanem egész évben készít
tojásokat. Sok helyre kap meghívást munkabemutatók
tartására, több tanítványa is van országszerte.
Hosszú évek óta a Zala Megyei Népművészeti Egyesület
tagja. Tagja a 2003-ban megalakult Tojás Kézműves
Nemzetközi Művészeti Egyesületnek is (Zengővárkony).
A Zengővárkonyi Tojásmúzeum képeslapot is adott ki
az általa díszített tojások fotójával.
