Évtizedek óta foglalkozik a népviseletes babák
készítésével. Elsősorban szűkebb hazája, Zala megye
népviseleteinek megörökítése érdekli. Rajz szakos
tanárként a főiskola elvégzése után került
Keszthelyre. A vizuális kultúra sajátos területét, a
népművészetet is szívesen tanította. Hamar rájött,
hogy a gyermekektől távol áll a tárgyi népművészet,
főleg a viselet, mert nem találkoztak vele, nincs
érzékletes képük róla. Használható ötletnek vélte,
hogy kicsiben, játék babán készítsen el egy-egy
népviseletet, és azt mutassa be a tanítás során.
Járta a múzeumokat, a könyvtárakat, anyagot
gyűjtött, hiszen ő maga sem tapasztalhatta már meg
közelről a viseletek társadalmi jelenlétét. Az első
népviseletes baba beváltotta a hozzá fűzött
reményeit, a gyermekekben felébredt az érdeklődés.
Ezután következett a többi, megtanulta textilből
elkészíteni a babák testét, és az arcukat is. Ez a
fajta babakészítés ugyan nem volt része a falusi
művészetnek, de a kivetkőzés után a népi
kismesterségek közé került. Sokan segítették
munkáját: Keszey Sándorné, Irmuska néni a
Népművészet Mesterétől tanulta meg a népi
hímzéseket, Dr. Petánovics Katalin és Dr. Kerecsényi
Edit néprajzkutatók könyvei, cikkei és személyes
útmutatásaik ismertették meg vele Zala megye
viseleteit. Tagja a Zala Megyei Népművészeti
Egyesületnek. Rendszeresen kiállít, mesterség
bemutatót tart, zsűrizteti munkáit, a Népi
iparművész címet 2009-ben nyerte el. A Zala Megye
Népművészetéért Alapítvány elnöke.
