Zalabaksán él és alkot a tanári pálya mellett. Mint
rajz szakos pedagógus, érdeklődéssel figyelte a
népművészetet és 1983-ban Keszei Sándorné hatására
működési engedélyt szerzett hímző népi
díszítőművészeti szakkör vezetésére. Aztán az évek
során továbbképzéseken, tanfolyamokon, nyári
táborokban vett részt Gébárton, Velemben és
Zalaegerszegen is, ahol gyarapíthatta tudását.
Hímzései nagy része fehér lyukhímzés illetve
azsúrozott, bújtatásos, áttört munka, de szereti az
úri hímzést is, igényessége, ünnepélyessége, az
öltések változatossága miatt. Pályáján már több mint
harminc éve vezet kézműves szakköröket, jeles
napokhoz kapcsolódó foglalkozásokat, nyári kézműves
táborokat tanítványainak, és Zalabaksán több
évtizede szakkörvezetőként működik. Munkája során
megismertette a szakkör tagjaival a történelmi
Magyarország szinte összes néprajzi tájegységének
hímzéskultúráját, népművészetét. Az elkészült
hímzéseket zsűriztették és részt vettek több megyei,
regionális és országos kiállításon. Településükön
minden évben bemutatták új alkotásainkat.
A
hímzésen kívül a tojásdíszítéssel is foglalkozik.
Tojásdíszítőként alkalmazza a levélrátétes
technikát, a viaszolást, a karcolást, az áttörést,
maratást és ezek kombinációját. Mindenféle madár
tojását felhasználja munkáihoz.
Férjével együtt - aki fa-csont és tojásfaragással
foglalkozik – saját portájukon létrehoztak egy
Kézműves Galériát, amelyben bemutatják a
látogatóknak az elkészült alkotásainkat.
Munkabemutatót is tartanak az érdeklődők számára.
