A
hímzés szeretetét édesanyjától örökölte, a tiszta
forráshoz Beszprémy Józsefné a Népművészet Mestere
vezette el. 1986-ban szakkörvezetői képesítést
szerzett hímzésből, majd 1988-ban szövésből is
megszerezte ugyanezt. Munkáinak folyamatos
zsűriztetésével 1989-ben Népi iparművész címet
kapott. Munkássága során kiemelkedő alkotómunkát
végzett a Nyugat-dunántúli hímzések megőrzésében,
újrafogalmazásában, valamint annak a lakástextileken
és a viseleti darabokon történő alkalmazásában.
Közel 30 éves szombathelyi szakkörvezetői
tevékenység után 2004-ben visszatért szülőfalujába,
Gelsére. Itt is szívesen adja át ismereteit,
tapasztalatait az érdeklődőknek. Számtalan
kiállítás, pályázat résztvevője. Háromszoros
Gránátalmadíjas alkotó, aki nem csak az Országos
Népművészeti Kiállítások állandó díjazottja, hanem
más pályázatokon is, így a Kis Jankó Bori Országos
Hímzőpályázaton vagy a Békéscsabai Textiles
Konferencia pályázatain is számtalan 1. díjat
szerzett alkotásaival. 1997-ben a Pro Renovanda
Cultura Hungarica díjjal jutalmazták, de munkássága
legnagyobb állami elismerése a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma által 2002-ben adományozott
Életfa-díj. Hobbija a mézeskalács készítés, ezt a
tudományát édesanyjától, Radó Jánosnétól, Zala megye
egyetlen mézeskalács-készítőként ismert Népművészet
Mesterétől tanulta.
