Budapestről pedagógusként 1957-ben került
Zalaapátiba, ahol azóta is él. Az iskolában először
néptáncot oktatott, majd a községben szerveződött
egy felnőtt néptánccsoport, melyet 9 évig vezetett.
A néptánc vezetői tanfolyamot 1963-ban végezte
Orsovszky István vezetésével. Egészségügyi probléma
miatt abba kellett hagynia a tánccsoportok
vezetését. Ekkor tért át a népi kultúra egy másik
területére, a kézművesség textiles szakágának
megismerésére. Díszítőművészeti hímző szakkört vezet
1965 óta. Megyei és országos képzéseken vett részt,
majd elvégezte a ”B” és az „A” kategóriás
hímző-szakkörvezetői tanfolyamot 1977-ben a
Népművelési Intézetben. Mivel a szövés is érdekelte,
Gébárton elkezdte a szövés alapjainak elsajátítását
a Virág házaspártól. 1982-ben Budapesten szövő „C”
kategóriás, majd folytatva a gyapjúszövés tanulását
„B” kategóriás szakkörvezetői képzettséget szerzett.
Debrecenben folytatta a vászonszövés elsajátítását,
és 1994-ben a Magyar Művelődési Intézetben felsőfokú
népi szövő szakoktatói vizsgát is tett. Éveken
keresztül szőtt, de igazi területe a hímzés, melyben
ma is tevékenyen működik, jelenleg is vezeti az
említett szakkört, ahol hazánk minden tájegységének
hímzéskultúrájával megismertette az asszonyokat.
Legszívesebben a fehér lyukhímzést és a ríselt
terítőket, futókat, függönyöket varrja, és varratja
a szakkör tagjaival is. Jelenleg a faluban található
apáti fehérhímzéses mintákat gyűjti és dolgozza fel.
A megyei kiállítások rendszeres résztvevője
asszonyaival, az országos bemutatókra is eljutottak
hímzéseik. A községben minden évben megrendezésre
kerül a Zalaapáti Folklórfesztivál, melynek
rendszeres kiállítói. Még foglalkozik
gyöngyfűzéssel, csipkeveréssel is.
