ZMNE
Zala Megyei Népművészeti Egyesület

ENGLISH below

Már gyermekként barátságot kötött a fával, a faragásokat különféle elhullott fák kérgén gyakorolta. Ipari iskolásként találkozott egy műgyűjtővel, aki szép festett, fából készült tárgyakat mutatott neki. Ezek közül a spanyolozás technikával készített felületek valósággal elcsavarták a fejét. 

– A spanyolozás a dunántúli pásztorok jellegzetes díszítő technikája, melyet nemcsak fából, hanem szaruból készült tárgyakon is alkalmaznak . A díszítmény rajzát bevéssük, majd ezekbe a kialakított vonalakba megmelegített késsel különböző színű spanyolviaszt olvasztunk. A történelem szerint a legkorábbi tárgyakat piros, piros-fekete, piros-kék színű viasszal díszítették. Próbálom a zalai népi motívumokat követni, de nem lemásolni azokat, inkább a saját ízlésemre formálni úgy, hogy azért az összhatás megmaradjon. Ez a technika az aprólékossága miatt nem népszerű a fafaragók társadalmában, ugyanis sok munka és idő kell a használati vagy épp ajándéktárgyak kialakításához. 

Az ütőfák mindegyike egyedi faragás, a szív minden korban népszerű.

Talán ez utóbbi precíz, aprólékos munka irányította a figyelmem a mézesbábütőfa-formák készítése felé. A fővárosban megrendezett Mesterségek Ünnepén találkozott egy mézesbábkészítő hölggyel, akivel beszélgetésbe elegyedtek. Hamar kiderült, hogy a fából készült formákat már alig készíti valaki az országban, pedig egykor nagy népszerűségnek örvendett. 

Beleástam magam ennek történetébe is. Kiderült, hogy a mézeskalácsformákat többnyire a mesterek vagy segédeik faragták, a korai ütőfákat feltehetően ötvösök készítették. A negatív vésetű forma pozitív, domború képe az elkészült süteményen rajzolódott ki. A legjellegzetesebb formák a kör alakú tányér, később a huszár, a pólyás baba és a szív. A legszebbek a XVII–XVIII. században készültek, tükrözve a reneszánsz és barokk stílus formagazdagságát. Magyarországra a délnémet területekről kerülhetett be a mézeskalács-készítés és a faragás szokása. A múzeumokban fellelhető hagyományos motívumokkal dolgozom, melyeket a kanizsai és keszthelyi gyűjteményekben találtam. Nem túlzás, szinte a sírból hoztam vissza az ütőfakészítést. A részletgazdag finom minták kivéséséhez új szerszámokra volt szükség, s újfajta látásmódra is, hiszen a negatív minták átalakítják a gondolkodást is. Különösen igaz ez a szövegek faragásánál, hiszen másképp kell formálni a betűket, hogy végül a kívánt szót olvashassák a süteményen. A minták mélységének és magasságának kialakítása komoly koncentrációt igényel.

Even as a child, I befriended wood, practicing my carving on the bark of fallen trees. As a vocational student, I met an art collector who showed me beautifully painted wooden objects. Among these, the surfaces decorated with the „coloured wax inlay” technique completely captivated me.

Coloured wax inlay is a characteristic decorative technique of Transdanubian shepherds, used not only on wooden objects but also on items made of horn. The outline of the design is carved out, and then wax of various colors is melted into these grooves using a heated knife. Historically, the earliest pieces were decorated with red, red-black, and red-blue wax. I try to follow the traditional motifs of Zala County, not by copying them directly, but rather shaping them to my own taste while preserving the overall character. Because of its meticulous nature, this technique is not popular among woodcarvers—creating functional or decorative gift items requires a great deal of time and effort.

Each of my cookie molds is a unique carving; the heart motif remains popular in every era.

Perhaps it was this precise, painstaking work that turned my attention toward making gingerbread molds. At the Festival of Folk Arts in the capital, I met a female gingerbread maker and struck up a conversation with her. It soon became clear that almost no one in the country was still making these wooden molds, even though they had once enjoyed great popularity.

I immersed myself in the history of this craft as well. It turned out that gingerbread molds were mostly carved by the masters or their apprentices, while the earliest molds were likely made by goldsmiths. The positive, raised image emerged on the finished pastry from the negatively carved mold. The most characteristic shapes were the round plate, and later the hussar, the swaddled baby, and the heart. The finest examples were created in the 17th and 18th centuries, reflecting the rich forms of the Renaissance and Baroque styles. The tradition of gingerbread making and mold carving likely arrived in Hungary from southern German regions. I work with the traditional motifs found in museums, specifically from the collections in Nagykanizsa and Keszthely. It is no exaggeration to say that I brought the craft of making cookie molds back from the brink of extinction. Carving these detailed, delicate patterns required new tools and a new perspective, as working with negative patterns fundamentally changes how one thinks. This is especially true when carving text, as the letters must be shaped differently so that the intended word is readable on the final pastry. Carving the proper depth and height for the patterns demands intense concentration.