ZMNE
Zala Megyei Népművészeti Egyesület

A Csoóri Sándor Alap támogatásával megvalósuló Mester–Inas program keretében 50 órás szakmai
tudásátadó műhelyfoglalkozás sorozat valósult meg egy tojásírással foglalkozó Simon Kata tojásíró
népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere és Potyi-Pál Lili 13 éves tanítványa részvételével.
A program célja a tojásírás hagyományának, technikáinak és táji mintakincsének megismerése, a
kapcsolódó tárgyalkotó tudás elmélyítése, valamint a tanuló önálló alkotói gondolkodásának
megalapozása volt. A foglalkozások során az elméleti ismeretek és a gyakorlati munka folyamatosan
egymásra épültek.
A program különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a tanuló ne csupán egyes mintákat és technikai
fogásokat sajátítson el, hanem megismerje a hímes tojás kulturális hátterét, a mintakincs rendszereit,
a különböző tájegységek sajátosságait, valamint a tojásírásban alkalmazott természetes és egyéb
festési, díszítési eljárásokat.
A program szakmai tartalma
A program első szakaszában a tojás kulturális és történeti jelentőségével ismerkedett meg a tanuló.
Áttekintést kapott a tojás szerepéről a világ különböző kultúráiban, a hímes tojás történetéről, a
tojásírás hagyományáról és a húsvéti ünnepkörről. A témához kapcsolódó szakirodalmak és egyéb
források megismerése is a képzés részét képezte.
Ezt követte a különböző tojáshéjak megismerése, felhasználási lehetőségeik, tisztításuk, valamint a
tojásíráshoz szükséges eszközök és anyagok áttekintése. A tanuló megismerte az alapanyagok és
eszközök beszerzési lehetőségeit is.
A gyakorlati foglalkozások során kiemelt szerepet kapott a magyar népi tojásírás hagyománya. A
tanuló gyimesi tojásmintákat tanulmányozott, majd azok alapján gyakorlati tojásírást végzett. A
minták tanulmányozása során nemcsak a formai sajátosságok, hanem a motívumok rendszerezése és
jelentése is előtérbe került.
A program további fontos eleme volt a tojásfestés technikáinak megismerése. A tanuló
anilinfestékekkel és természetes festőlevekkel egyaránt dolgozott, így tapasztalatot szerzett a
különböző festési eljárások alkalmazásában és a színek kialakításában.
Tájegységi mintakincs tanulmányozása
A program jelentős részét a Kárpát-medence különböző tájegységeinek hímes tojásmintái alkották. A
tanuló a tájegységekhez kapcsolódó jellegzetességeket nemcsak reprodukálta, hanem rajzok és
vázlatok segítségével tanulmányozta és rendszerezte.

A gyakorlati munka során az alábbi tájegységek és mintakincsek kerültek feldolgozásra:
– Balaton környéki hímesek, a Balatoni Múzeum gyűjteményének anyaga alapján;
– a Thúry György Múzeum hímestojás-anyaga;
– a somogyi Inke és Vése „kétszer”, illetve „háromszor hímes” tojásai;
– muravidéki hímesek;
– gömöri hímesek;
– salánki hímesek;
– háromszéki hímesek;
– árapataki hímesek;

– sárközi hímesek.
A tájegységi anyagok feldolgozása során a tanuló folyamatosan gyakorolta a tojásírás különböző
technikáit, valamint a mintákhoz kapcsolódó festési és díszítési eljárásokat.
A gömöri és salánki hímesek esetében az aranyporozás technikájával is megismerkedett. A gömöri
anyaghoz kapcsolódóan a „cifra alma” készítésével is foglalkozott.
A háromszéki hímesek tanulmányozása során a háromszínű hímestojások technikája került előtérbe.
Az árapataki hímesek esetében a tojásírás sajátosságait gyakorolta.
A képzés során külön figyelmet kapott a festék nélkül készülő, metszett tojások készítése, valamint a
maratás technikája. A sárközi hímesek feldolgozása során a tojásírás mellett a festési technikák
gyakorlására is sor került.
A mintafüzet létrehozása
A program egyik fontos, hosszabb távon is hasznosítható célja egy folyamatosan bővíthető
mintafüzet megalapozása volt.
A tanuló a program során nem elszigetelt mintákat sajátított el, hanem a különböző tájegységek
mintakincsével, azok szerkezetével, motívumaival és technikai megoldásaival ismerkedett. A rajzok,
vázlatok és gyakorlati munkák rendszerezése olyan alapot teremt, amelyhez a későbbi tanulmányok
és önálló alkotói munka során is vissza lehet nyúlni..
A program záró szakasza
A program utolsó két órájában a tanuló a hímes tojások bemutatásának lehetőségeivel is
megismerkedett. A foglalkozás témája a kiállítások szervezése, a kiállítási tárgyak kiválasztása, a tér
berendezése és az installáció alapvető szempontjai voltak.
Ez a záró tematika azt a szemléletet erősítette, hogy a népi kézműves tudás nem ér véget az elkészült
tárgynál. A tárgyak bemutatása, megfelelő környezetbe helyezése, a hozzájuk kapcsolódó
információk átadása és a közönség számára történő értelmezhetővé tétele szintén része az alkotói és
hagyományőrző tevékenységnek.
A program eredménye
Az 50 órás Mester–Inas program során a tanuló komplex, egymásra épülő elméleti és gyakorlati
ismereteket szerzett a tojásírás hagyományáról és technikáiról.
A képzés eredményeként:
– megismerte a hímes tojás kulturális és történeti hátterét;
– betekintést kapott a magyar és Kárpát-medencei tojásíró hagyományokba;
– több tájegység jellegzetes mintakincsével ismerkedett meg;
– elsajátított és gyakorolt különböző tojásírási technikákat;
– tapasztalatot szerzett anilin- és természetes festőlevekkel történő festésben;
– megismerte a maratás, a metszés és az aranyporozás technikáját;
– fejlődött a minták megfigyelésében, rajzi rögzítésében és rendszerezésében;
– megkezdte egy később tovább bővíthető szakmai mintafüzet összeállítását;
– megismerte a hímes tojások kiállításának és bemutatásának alapvető szempontjait.

A program jelentős eredménye, hogy a tanuló a tojásírást nem pusztán egy kézműves technikaként,
hanem kulturális örökségként, összetett tudásrendszerként és továbbörökíthető alkotói
gyakorlatként ismerhette meg.
A mester és tanítványa közötti személyes, gyakorlati tudásátadás lehetőséget teremtett arra, hogy a
hagyományos tojásíró tudás egy fiatal generáció tagjához közvetlenül, tapasztalati úton jusson el. A
program így hozzájárult a tojásírás hagyományának továbbéléséhez, a fiatal utánpótlás szakmai
fejlődéséhez és a Kárpát-medencei hímes tojás mintakincsének tudatos megismeréséhez és
rendszerezéséhez.