Négy kiváló fafaragónk lett díjazott az id. Kapoli Antal emlékére meghirdetett pályázaton!
Hagyományok Háza által XXXIV. Országos Faragópályázat id. Kapoli Antal Kossuth-díjas fafaragó, a Népművészet Mestere emlékére címmel meghirdetett pályázat sikerei: négy kiváló fafaragónk lett díjazott!
2025-ben 34. alkalommal valósították meg a fenti pályázatot, amely három évente kerül megrendezésre. Célja, a hagyományos fafaragó művészet megújítása, továbbfejlesztése olyan formában, hogy a tárgyak a mai környezeti- és lakáskultúrába is beilleszthetőek legyenek. Idén a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai közül Balogh Mihály fafaragó népi iparművész, Bujtor Tibor fafaragó népi iparművész, Kovács Zoltán fafaragó, a Népművészet Mestere, és Skáfár József fafaragó népi iparművész is elismerésben részesült.
Mindannyian specializálódtak a fafaragó művészet amúgy roppant széleskörű lehetőségei valamelyikére. A szakmájukban kiemelkedő munkát végeznek. A díjátadás kapcsán a tárgyakról és azzal kapcsolatos munkájukról kérdeztem őket:
Bujtor Tibor az Id. Kapoli Antal vándordíj és a Hagyományok Háza nagydíjának nyertese, a kutyagerinc megújításáért
Mi is az a kutyagerinc, más néven bográcskoszorú?
„Régen amikor szabad tűzön főztek, vagy akár a füstös konyhában történt főzés során is, az edények alja kormos lett. Hogy az aszalt ne kormolja össze az edény, bogrács, kitalálták, hogy valamit tesznek alá. Azért is az egyik neve a kármentő, hogy ne kormoljon. Az edény szépen „beleül” a formába, így nem borul fel. Különböző méretekben készítik.
Anyagát tekintve bármilyen fából lehet készíteni, ami könnyen faragható. Én például készítettem már bodza-, tisza,- szilva-, körte-, platánfából is. A kiállításon három darab tekinthető meg, ezek tiszafa, szilva és platánból készültek. De nekem a gyümölcsfák nagyon tetszenek.”
Van tájegységi jellemzője?
Kifejezett tájegységi jellemzője nincs. „Van egy alaptípus, aminek a két vége simán le van gömbölyítve, nincs benne minta. De többféle kapcsolódási módja létezik. Mivel itt a Balaton parton élek, hal formákból is készítettem már kutyagerincet.
Hol találkoztál először a kutyagerinccel?
Tibor 1986-ban kezdett fafaragással foglalkozni. 1990-ben készítette el az első bográcskoszorút.
„Korábban többször részt vettem kutatónapokon az Zala Megyei Népművészeti Egyesületen keresztül. Ezeken a napokon az egyik múzeumban találkoztam vele. Aztán beleszerelmesedtem.
Kihívás a készítése, mert sok egyforma kis darabból áll és általában 100 db szám feletti részekből készítem. Egy kész tárgy elkészítése akár több, mint 100 óra is lehet. Összesen eddig kb. 23 db-ot készítettem. Nem nehéz munka, de sok türelmet és nyugalmat kíván, mivel sok pici egyforma darabot kell kifaragni.”
Milyen a hagyományos és mit jelent az újítás?
„A kiállításon van egy különleges darab. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete 3. kötetében van leírva, hogy régen a pásztorok készítettek két forgós kutyagerincet és három, négy forgósat is. Ennek útján felkerestem néprajzosokat, múzeumokat, de nem tudták megmondani, hogy a két forgós létezik. Sehol nem találtam, így nekiálltam kísérletezni. Rétegelt lemezzel próbálkoztam, ebből vágtam azonos formákat. Nem biztos, hogy azt csináltam, amit a régiek, de végül saját kútfőből rájöttem és megalkottam.
De még nem adtam fel, hogy tovább keressek. Az internet segítségével még külföldön is kutattam. (Svédországban és Norvégiában más célra használták. Érdekesség, hogy ott a sörfőzők használták. Beledobták a gerincet a sörbe. Mivel ez mozog, forog, rárakódott a sörélesztő, amit aztán áttettek egy következő sörös főzetbe. Ez volt az erjesztő elem. Amikor kész lett a főzet, akkor kiakasztották a vendéglátóhely oldalára egy botra, ez jelezte, hogy kész az új sör.”
Kovács Zoltán Mester díj győztese, melyet a Felső-Tiszavidéki szaru tárgyakért, a szaru megmunkálásának magas fokú műveléséért és a ma is használhatóvá tételért kapott.
Mióta foglalkozik a szaruval? Miért a szaru mellett tette le a voksát?
„A kérdés annyiban kicsit módosul, hogy a népművészetet a spanyol viaszos Király Zsiga féle faragásokkal kezdem el. Ez 1986 őszén volt és 1989-től kezdtem szaruval foglalkozni. Majdnemhogy véletlen dolog volt. Debrecenben is megvolt a népművészet hagyománya és a Déri Múzeumba jártam kutatni. Ott láttam meg a szaru tárgyakat, ami a pásztorok életében jelentős volt, például tülkök, sótartók. Annyira megtetszettek, hogy megpróbáltam készíteni. Az első próbálkozásoknak is olyan sikerei voltak, hogy a famunkákkal leálltam, utána már a szaru érdekelt. Ez másfajta anyag, másféle szerszámok kellenek és a díszítmény világa is technikailag más, mint a fafaragásé. Más az anyag előkészítés, meg a térbeli hatása. Ugye a hengeres testhez másként kell hozzáállni, mint egy négyszögletű fa dobozkához. Ez kihívás volt. A rajztehetségem egész jó, jól tudtam alkalmazni a karcolásnál. Teljes egészben kell gondolkozni a kör palástja területén.
Bánszky Pali bácsi dicsérte a munkáimat. Őneki elmélete volt, hogy a mai világban amiket mi alkotunk, az már alaphelyzetben nem a napi életünkbe való, hanem a pásztorok életéhez tartozott. Ezért a díszítményeket tegyük át a mai használati tárgyakra. Így tudjuk tovább vinni a pásztortárgyakat és a mai világba beilleszteni.”
Miért a Felső-Tiszavidék? Formájában és mintájában is ezt a tájegységet képviseli?
„Formai szempontból igazából nincs jelentősége, hogy milyen díszítményt teszünk rá. Merthogy rá illik minden is.
Korábban, kezdőként én a kiállításokra is a somogyi emberábrázolásokat helyeztem előnybe, aztán jött a hortobágyi. Azért szerettem meg a Felső-Tiszavidékit, mert ezt magam fedeztem fel a Néprajzi Múzeum raktárában. A régi Kossuth téri tetőteremben volt a pásztorhagyományok raktára, kaptam engedélyt és ott kutathattam. Célirányosan a Felső-Tiszavidékire mentem, mert mostanában nem volt divatos, kiállításokon nem lehetett látni. Ennek a stílusnak a megismerésével más díszítő technikát a sárgításos (salétromsavas, maratásos) – pásztor aranyozásnak is mondják – technikát találtam. A fehér felületen a sav megmarja a meszes felszínt és az nem festék rétegként kerül rá, hanem maga az anyag sárgul meg, nem kopik le. Ez nagyon maradandó. Nagyon finom munkát igényel a karcolás és a felületkitöltés is, nagyon jól meg kell szerkeszteni. A fekete viaszos vonalak és sárgított felületek összképe nagyon tetszett és ez nekem eredményes is volt.”
A pályázatra beadott asztali tároló edények fa és szaru együttes megmunkálásának eredménye. Milyen tárgyakat készít, készített?
„A Kapoli pályázatra 7db tárgyat adtam be. Egy olyan ivótülköt, amit a népviseleti ruháimhoz fel tudok csatolni. A többi tárgy úgy funkcionális, hogy az asztali terítésnél hasznos. Például sótartó, cukorka tartó, fedeles tartók.”
Különdíjban részesült Balogh Mihály a rönkbútorok és vájt technikával készült használati tárgyaiért.
1981-ben kezdte a fafaragást, de már akkor is készített kezdetleges bútorokat. 1986 óra foglalkozik kifejezetten bútorkészítéssel.
Mik a legkedvesebb munkáid? Mivel foglalkozol legszívesebben?
„Az edényeket nagyon szeretem készíteni és a köztéri gyerekjátékok, illetve a rönkbútorok készítésével.”
Miért fordultál a rönkbútorok irányába?
„Inkább hasonlít a szobrászathoz, nagyon szeretek formázni. Meglátom az élő anyagot és már bele is látom, hogy esetleg mit tudnék belőle készíteni.”
Mit is jelent a vájt technika?
„Ez azt jelenti, hogy különböző speciális szerszámokkal pl. különböző fajta ívű holkervésőkkel, hasítófejszékkel és teknővájó kapával adom meg az anyag formáját. A rönkből először egy nyers kifaragást készítek, utána hónapokig, évekig szárítom különböző pozíciókban. Pihentetni kell. Aztán alakítom ki a végső formáját. Faragom, kaparó szerszámokkal és különböző eszközökkel kicsiszolom.”
A kiállításon díjazást elnyert bútorokat kb. 8 évvel ezelőtt kezdte el készíteni. Ennek a területnek az egyik nehézséges és kihívása, hogy évekkel előre kell gondolkodni, s ne ismételje önmagát és ne hasonlítson más alkotómunkájára. „Minden darab fa egy új kihívás!”
Mihály munkái nem először kapnak díjazást. A Kapoli pályázaton (ahol a hangsúly a díszítő művészeten volt) igazából kakukktojásnak számított. Faragott díszítmény nem található meg a munkáin. „Azért csiszolom olyan finomra az anyagot, mert a fa anyagának a természetes szépségét így tudom kihangsúlyozni. A díszítés elvenné a figyelmet a fa szépségéről.”
Különdíjban részesült Skáfár József a mai használatra is alkalmas formában elkészített kéregtárgyaiért.
József, viszonylag rövid ideje, 6-7 éve foglalkozik kéregtárgy készítéssel.
Hogy kerültél kapcsolatba a fafaragás ezen ágával?
„Anno, többféle alkotást készítettem. Például nonfiguratív alakábrázolást, használati tárgyakat, kanalakat, tálakat. Részt vettem később egy szakkörvezetői képzésen, ahol csonttal, szaruval, spanyolozással is ismerkedtem. Ezen a képzésen Jankovics Tamás kollégám „fertőzött” meg a kéregformázás technikájával.”
Miért választottad a kéregedényt? Mi vonzott benne?
„Ehhez volt szerszámom, könnyen hozzáfértem az anyaghoz. Nem vagyok szabálykövető, mindig is jobban vonzottak azok a dolgok, amiben van rugalmasság. A kéregedény készítésnél nincs kőbe vésve, annyira nem leszabályzott a készítése, szabadon választható a formázása. Az anyag mondja meg, hogy mit lehet csinálni valamiből.”
Zalában hagyományos a kéregtárgy készítés. Találkoztál már máshol is ezzel?
„Hát az a helyzet, hogy régebbi fűzött kérget Zalalövő környéként láttam, ezen kívül máshol nem láttam az országban. Illetve, ha jól emlékszem, akkor a (Ferkai Lóránt: ) Remekel a bicska. c. könyvben még.”
Milyen tárgyakat készítesz? Milyen különböző anyagokkal párosítod?
„Kisebb-nagyobb tárgyakat készítek. Dobozokat, tároló edényeket, fűszertartókat, szárított növények, gyümölcsök tárolására alkalmas tárolókat.”
József is az egyediség és saját kútfőből jött tervek megvalósításában hisz. Kiemelte, hogy igyekszik csak olyan anyag párosításokat alkalmazni, amiket még nem látott másnál.
„Például hánccsal (kérget a kéreggel), faszeggel, gledícsia tüskével, bőrrel, fonásokkal, vesszővel. A faszeget nem esztergálom, hanem kézzel úgy kopogtatom ki. A gledícsia tüske, piszok kemény, erős, meg tud nőni akár 20 cm-re is.”
Szívből gratulálunk és további jó egészséget, alkotókedvet kívánunk nektek!
A pályázatról és kiállításról bővebben:
https://hagyomanyokhaza.hu/hu/hirek/20250624/kihirdettek-kapoli-faragopalyazat-dijazottjait
https://hagyomanyokhaza.hu/hu/xxxiv-orszagos-faragopalyazat-online-katalogusa
írta: Kovács Lívia
