ZMNE
Zala Megyei Népművészeti Egyesület

Góczán Judit – Népi kézműves nemezkészítő

2018 óta tagja vagyok a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek. Az általam készített nemeztárgyak Debrecentől Szombathelyig, Budapesttől Lendváig szerepeltek csoportos kiállításokon. Szívesen vállalok kézműves foglalkozásokat, táborokat, mesterségbemutatókat és teszek eleget egyéb felkéréseknek is.

Miért vonz ez az összegubancolódott, rakoncátlannak, szabálytalannak tűnő anyag? Érdekel az egyszerűsége, sokoldalúsága, ereje és gyengédsége, az alkotás szabadsága; mert lehet nagy és erős nemezsátor, vagy könnyű és puha kendő, apró játék… Maradéktalanul felhasználható az utolsó tincs is; jól alakítható és társítható más anyagokkal, díszítésekkel. Mert „egyszerre hív a nemez a régi tudások kifürkészésére, és a saját tapasztalatokon alapuló kísérletek felé.” (Lukovszky Ilona)

Az első mesterfogásokat Bukits Zoltán (Rege Nemezműhely), valamint Farkas-Túri Enikő és Farkas Gergely mutatta meg. A Magyar Hagyomány Műhelyben Szabó Judittól kaptam inspirációt a magyar mintakincsre és az ősi motívumokra vonatkozólag. 2018-ban népi kézműves nemezkészítőként végeztem a nádudvari szakiskolában Árvai Anikó és Vetró Mihály tanítványaként. 2019-ben játszóházvezetői képzésen vettem részt Gébárton. A tanulás nem csupán technikai fejlődést jelentett, hanem közösségi élményt, ahol az ismereteket kézről kézre adjuk át egymásnak. Ezért fontosak számomra a táborok, a közösségi alkotások. E téren sokat köszönhetek Németh Beának, aki a minta- és tárgytervezésben és a mesterfogásokban is széles körű tapasztalatokkal rendelkezik.

Ennek a különleges anyagnak elsősorban a mindennapi életben való felhasználása érdekel, másrészt pedig az ősi motívumok, a jelentéssel bíró mintakincs továbbélése, 21. századi alkalmazása. Munkáimban gyakran merítek ázsiai díszítőelemekből, a dunántúli hímes tojások elfeledett mintáiból vagy éppen erdélyi motívumokból. Szívügyem a nemez mindennapi életben betöltött szerepének bemutatása, legyen szó viselhető ruhadarabokról vagy lakberendezési tárgyakról, játékokról. Egyre fontosabbnak és megkerülhetetlennek látom azt, hogy a következő nemzedék minél korábban megismerkedjen a hagyományaival, a népi kézművesség által alkotott mindennapi tárgyakkal, meglássa azok szépségét, használatukban pedig a jövő ígéretét. „Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” (Wass Albert)