Az egyesület logója

ZMNE
Zala Megyei Népművészeti Egyesület

XVI. Családi Pünkösd és XXVII. Göcseji Prószafesztivál Élménybeszámoló – ahogy én láttam


Szerző: Kovács Lívia

Hogy mit szeretek a népművészetben? 

Érzem, hogy képes vagyok alkotni. És amit alkotok, az használható a mindennapjainkban, mindazzal együtt, hogy hagyományokat őrzök és viszek tovább. 

Aki létrehoz, az barátságba kerül önmagával és ezt sugározza a környezetének. 

Azt, hogy jó emberek vesznek körbe, akikkel őszinte barátságot köthetek. 

És a vásár forgatagában találkozni mindezzel, csodálatos érzés. 

2024. május 20-án, pünkösd ünnepének hétfői napján került megrendezésre a XVI. Családi Pünkösd és XXVII. Göcseji Prószafesztivál, Zalaegerszeg melletti, általam és sokak által kedvelt Gébárti-tó partján. Az égiek velünk voltak, gyönyörű napsütés volt. Egy ilyen környezetben már jó alapokkal vágtunk neki a napnak. 

Kicsivel dél előtt érkeztünk meg a helyszínre. Ekkor, sátrukban sürögtek forogtak már a prószasütő csapatok. Mi a megszokott rutinnal és gyorsasággal elkezdtük kézműves sátrakba kipakolni portékáinkat. Csakhamar megtörtént a berendezkedés és ahogy ez lenni szokott, elindultunk a jól megszokott köreinkre, üdvözöltük barátainkat, tagtársainkat. Az elmaradhatatlan jóféle hazai pálinkával koccintás után lassan elfoglaltuk helyeinket, hisz 13 órakor kezdődött a rendezvény. 

Mit láthatott ebből egy külső szemlélő? 

Míg nem voltam az egyesület tagja, addig irigykedve szemléltem egy ilyen rendezvényen résztvevő csapatok közötti összhangot. Az össze- és hovatartozás sugárzott belőlük. Mióta én is részese lehetek mindennek, már azt is tudom, hogy milyen érzés ez, csodálatos!

Látogatók szemezgethettek a teljesség igénye nélkül fazekas, takácsszőttes, többféle fafaragó mesterség ágazat, gyapjúszőttes, bőr, gyöngykötés gyöngyékszer, hímzés választéka között, melyeket helyi kistermelők mézes pultja, sajtkínálata egészített ki. Népművészeink mesterségbemutatókkal színesítették a látnivalókat. A felejthetetlen és dobhártyánkat simogató ostorcsattogtatás kihagyhatatlan! A bátrabb jelentkezők ki is próbálhatták. Előttünk a völgyben zajlott a prószaverseny és a színpadon néptánc bemutatókon szórakozhattunk. A patak túloldalán népi játszótér fogadta a gyermekeket, melyen egy perc csend sem volt, kacagás és móka hangjai hallatszottak. 

Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban kiállítások mellett játszóházi foglalkozások vették kezdetüket: bőrözés, nemezelés, gyöngyfűzés, csuhétárgy készítés.  A ház előtti területen fazekasságot és kovácsolást próbálhattak ki a kíváncsi érdeklődők. 

A foglalkozások ideje alatt azonnal használható tárgyak is készültek. Bőrözés során fülbevalók, melyek mind színben, mind formában megfelelnek a mai divatnak – a bőr illata valami fenomenális, természetközeli-, gyöngyfűzésnél előre rajzolt virág minta segített a forma kialakításban, melyet aztán nyakláncként, karkötőként viselhetünk. 

Agyagozás közben kisebb tálakat alkothattunk, akár rátétes, akár karcolásos mintával. Hasonló érzés, mint a gyurmázás, de ez mégiscsak egy földanyag, tapintása páratlan. 

Az agyagozókat kippkopp zene szórakoztatta. A “muzsika” szövege így szólt a szemközti sátorból: “gyertek megmutatom, hogy készül egy vascsiga”. Kovácsmestereink bőszen melegítették az anyagot és a legkisebb fiúk, lányok is nehéz kalapácsot ragadva formázták az izzó fémet. Kovácsolás ideje alatt nagyon finom füst parfümöt is kaphattunk ajándékba, garantálom, ennél jobbat a környéken nem találnak!

A tavat körülvevő gát egy részén helyezkedtek el a kézműves sátrak. E sátrak egyikében ültem én is. A délután folyamán volt egy szabad tíz percem, akkor megálltam és körülnéztem. Kizártam a külső “zajokat”, csak a népzenét engedtem át. Az elém táruló kilátás páratlan, megfogó volt. Azt gondolom erre szokták azt mondani, hogy éld is az életet, ne csak részt vegyél benne. És mit is láthattam?  A fentiek mellett a part azon részén, ahol éppen nem foglalta a helyet semmilyen program, pokrócokra heveredve társalogtak csoportok. Ez olyan nyugalmat árasztott, ami még engem is megfogott, holott én csak távolról figyeltem.

Programban bővelkedő, színes, eseményekben dús és vidám napot egy szép karéj zsíros kenyérrel fojtottuk le, melyre vöröshagyma és egy szelet kívánatos szalonna is került. A szalonnát kovács tagtársunk a kovácstűzhely mellett pirította ropogósra. Íze és a nap lemenetelével hűvösebbé váló levegő, a tó felől áradó vízpart illata egy különösen csodás estét varázsolt.